Meghittség és hagyomány

Demokrata, 2011. 12. 21.
Fehérváry Krisztina, Szentei Anna

Flamich Gábor és Konkoly Rita üzlete olyan, mint a hatalmas, végtelen erdőben megbújó, varázslatos meseház. Nagymaros egyik szelíd, macskakővel borított utcájából térünk be a boltba, a téli szürkeségből a családias, meleg enteriőrbe, ahol a boldog békeidők képeslapjainak világa elevenedik meg: Flamichék üzletében nem értelmezhető az a szóösszetétel, hogy fogyasztói társadalom. Más dimenzió ez, emberi léptékű.

IMG_2368A patinás öreg szekrények polcairól mindent betöltő csokoládéillat árad, az ember szívébe szökve. Ahogyan a házaspár mondja, aki ide belép, a zűrzavaros XXI. századot hátrahagyva felfedezővé, nyitottá válik, ha csak egy rövid időre is.

A kínálatot nézegetve kézzel fogható a műhely filozófiája – visszahozni a régi, letűnt polgári világ értékeit: bájos csokoládéfigurák, visszafogott, ízléses csomagolású táblás csokoládék, csokoládéba mártott kandírozott gyümölcsök, csokoládé nyalókák és egyedi mintázatú csokoládé-karácsonyfadíszek csábítják a vásárlót. Egy öblös tálalószekrény lapos fiókjaiban megannyi ékszernek is beillő műremek bújik meg: bonbonok mákkal, karamellával, marcipánnal, alkoholos pisztáciával, fehér csokis gyömbérrel bolondítva – nehéz nem észrevenni, hogy e műhely a klasszikus ízek kedvelője.

Házigazdáink mosolyogva terelnek a kis üzlet hátsó traktusába, ahol a csokoládé készül: a bútorok és a falak a meleg barna szín tónusait hordozzák. Mintha egy pohár csokoládéba merülne az ember. A munkaasztal mellett kardamom, illatos fahéj, titokzatos keleti fűszerkeverékek kavalkádja – valódi boszorkánykonyha ez, az ízek szolgálatában.

A műszaki végzettségű Flamich Gábor és az orvos Konkoly Rita jó okkal nyergelt át a gasztronómia területére: Gábor nagyapja az államosításig cukrászműhelyt működtetett Nagymaroson. Ám az ötvenes években államosították a családi vállalkozást, a leszármazottak pedig más irányba indultak, csupán egy-két régi fotó és egy fagylaltoskanál emlékeztette a családot az egykori hivatásra. A gyökerek azonban végül mégis erősebbnek bizonyultak, és amint lehetősége nyílt rá, az unoka újra a cukrászat felé fordult.

Talán a hivatás és a család egysége tette  e műhelyt nyitottá: az FG Kézműves Csokoládé arról híres, hogy nyílt napokat szervez, ahol bárki megtanulhat csokoládét készíteni, méghozzá kifejezetten olyan eszközökkel, amelyek egy átlagos konyhában is fellelhetők: süteményes formákba, jégkockatartóba, tojástartóba önthet és díszíthet magának mindenki kedvére való édességet.

– Ez tulajdonképpen a vásárlóink ötlete volt, állandóan nyüstöltek, hogy megnézhessék az üzlet fölötti műhelyt – meséli Rita.

Így indult útjára a „Csokoládét készítek otthon” sorozat, ami végig teltházzal ment, és most már gyerekcsoportok is gyakran elzarándokolnak ide.

– A vendégek itt testközelből élhetik át azt, amikor ebben az őrült, deszakralizált világban az ember visszatér a teremtéshez. A csokoládé ugyanis három perc alatt megköt: ennyi idő van a díszítésre, vagyis megszűnik a külvilág – magyarázza Rita, majd hozzáteszi, nem félnek attól, hogy a látogatók kileshetik a műhelytitkaikat. – Az ABC mindenki számára ugyanabból a negyvenkét betűből áll, mégis van Arany Jánosunk.

Ők leginkább a csokoládét övező, gerjesztett misztikumot szeretnék eloszlatni, amit a pár évvel ezelőtt készült Csokoládé című film generált, és azóta is uralja a közvélemény többségének felfogását.

– Az extravagancia valahogy akkor becsípődött, ez az oka annak, hogy sokaknak a kézműves csokoládéról kizárólag a csili jut az eszükbe. Remélhetőleg azért ez le fog tisztulni – teszi hozzá.

Számukra éppen elég a klasszikus termékekkel javítani a közönség ízlését: a boltokban kapható marcipánokhoz szokott vevőknek általában leesik az álluk, amikor megkóstolják a műhely marcipános bonbonjait. A házaspár legnagyobb büszkesége, hogy aki ide betér, többé rá sem tud nézni a bolti csokira.