Vidd hírét Nagymarosnak!

Nagymaros, 2010. október
Konkoly Rita

Aki az elkövetkező hónapokban ellátogat a Néprajzi Múzeum Muzbo szellemi kincseskamrájába, talán úgy tér haza, – ha nem tudja,- utánanéz, hol is fekszik Nagymaros? A műhely édesanyja, Vörös Júlia egyik nyári napon megkeresett minket. Hogy miért? Eleinte nem is értettük. Szépnek és érdekesnek találta a tárgyakat, amiket az évek során összegyűjtöttünk. Kérdezgetett róla, mi pedig meséltünk. Meséltünk arról, amiről nekünk is meséltek anno. Azok a fényképek, amik készültek anno. Azok a kanalak és poharak, amik ott voltak anno. Az a márványlap, az az egyetlen egy megmaradt porcelán tégely, mely sokat látott, anno.

valdwogelMesélt egy fiatalemberről, aki Délvidékről elindult, hogy a szekszárdi tanulmányai után a nagy és neves Hauernél megtanulhassa, amit csak ott lehet megtanulni. Mesélt egy fiatalemberről, akinek álmai voltak és azt ide álmodta. Ide, Nagymarosra. Anno… Anno 1932. Ez a fiatalember 28 évesen megvásárolja a Waldvogel cukrászdát. És az álom testet ölt. Rövid időn belül a Dunakanyar legkedveltebb cukrászdája áll a Fő téren. Az egyenes vonalú betűk büszkén hirdetik GALLI CUKRÁSZDA. Büszkék a betűk a süteményekre, a fagylaltokra, a jegeskávéra és télen a finom szaloncukrokra. És büszkék arra, hogy ők az álom védjegyei. Aztán jött a háború. A cukrászda nagy része megsérült. De a betűk maradtak… és nem adták fel. A 41 éves férfi ezt tudta. Öt betű, egy álom… Hamarosan ismét a kirakatban sorakoztak a műhelyben készült finomságok, a cukrászdában pedig várták a gyerekeket a madárlátta süteményvégek. A háború elmúlt, a dolgok rendbe jöttek, és a dolgok rendben mentek. Sütemény sütemény után, kávé kávé után készült, a budapestiek hétvégenként ismét örömmel üldögéltek a teraszon, voltak, akik már autóval érkezett, és talán arról is beszélgettek, mekkorát nőttek a gesztenyefák. Aztán történt valami. Valami, amit a betűk nem értettek. Mert ők csak egymást ismerték: G-a-l-l-i c-u-k-r-á-sz-d-a. Nem értették, mit jelent mikor így kerülnek egymás mellé társaik: á-l-l-a-m-o-s-í-t-á-s. Az ötven év körüli férfi értette. A Baross szövetség. De mit tehetett? Elköszönt a betűktől, elköszönt az álomtól… egy ideig még készítette híres finomságait. Majd csapás csapás után érte. Felesége meghalt. Egy ideig egyedül, az alkotásba merülve lépett egyik napból a másikba. Majd feleségül vette nagyanyámat. 62 éves volt, mikor születtem. Emlékszem, minden nap Nektár sört ivott, fél üveggel és keresztrejtvényt fejtett. Szinte az összes operáról tudott mindent. Minden éjjel a Szabad Európát hallgatta. 75 éves elmúlt, mikor meghalt. Nem sütött nekünk soha süteményt. Megértem… Ő volt a nagyapám.

Néprajzi Múzeum36 éves voltam, mikor megérintett nagyapám álma. És tovább álmodtam az álmát. A GALLI CUKRÁSZDÁ-nak már az épülete sem áll, a lakóházzal együtt lebontották és az egészségház épült a helyén. Még egy tábla sem őrzi emlékét. Nagyapám munkája nyomán mégis el tudtam indulni. Így született meg 2005-ben a Kézműves fagylaltozó és 2007-ben az FG Kézműves Csokoládé. A Flamich-Galli. Mert az álmoknak szárnyuk van.

És mindezt miért is meséltem el?! Ó, igen. Vörös Júlia és a Néprajzi Múzeum. 2010. szeptember 29.-től a Néprajzi Múzeum Muzbo boltjában áll egy aprócska kiállítás Az FG műhely története címmel. Ha arra jár, nézzen be!

Így történt, hogy hírét vittük Nagymarosnak.

Köszönetnyilvánítás: Ezúton szeretném megköszönni azon idős emberek segítségét, akik meséltek a még működő Galli cukrászdáról, illetve köszönöm azokat a cukrászdából származó tárgyakat, melyeket visszakaptam. FLAMICH GÁBOR GONDOLATAIT LEJEGYEZTE: KONKOLY RITA